Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet filmkritika – Ezt alaposan elzsiványkodták



A Disney számára Egy új remény múlott a Zsivány Egyes osztagának küldetésén, melyben a Lázadók leglázadóbbikai a Halálcsillag tervrajzainak megszerzése közben egy fontosabb feladattal voltak megbízva: bizonyítsák, hogy a Skywalker-család regéjén túl is van élet a messzi-messzi mozivásznakon. Bár minden tőlük telhetőt megtettek, az újbóli – ki számolja már hányadik – bolygóméretű szuperfegyver körüli hercehurca közben valami újdonsággal is szolgáljanak, de végül tettükkel nem válnak majd felejthetetlen hősökké.

A Disney, aki 2012-ben felvásárolta a LucasArts-ot egy folyamatosan táguló univerzumot álmodott meg a Star Wars-nak, melyben 2015-től kezdve minden páratlan évben a fősodort képviselő új trilógia darabjai mutatkoznak be, míg köztük, a páratlan években a mellékhajtások, melyek a messzi-messzi galaxis fontos eseményeit, szereplőit állítja a középpontba. Végül is, ha már a Disney-nek a szuperhősöknél sikerült egy szövevényes világot kiépítenie, akkor majd pont az űrcsempészeknél és fénykarddal hadonászó lovagoknál ne sikerülne mindez? Ráadásul az alaptörténetek adottak, csak össze kell őket kötni a spin-offokon keresztül, hozzájuk igazítani ezeket a kis történeteket elmesélő filmeket, megválaszolni azokat a kérdéseket, amik a rajongókat hosszú évek óta foglalkoztat, nosztalgikus hangulatot teremteni és bitang látványelemekkel felaggatni. Valahogy így képzelem el a mikiegeres cég elképzeléseit a jövőről, ugyanis az első különálló történetük, a Zsivány Egyes nem az a Star Wars film lett, amit kerestünk, és amit megérdemeltünk a stúdiótól.

Pedig a tavalyi Az ébredő Erő, még ha túlságosan is ráment az Egy új remény vonalára és inkább a biztonságos utat választva a rajongókat szolgálta ki – kvázi az eredeti rebootjának felelt meg -, és emiatt sokak számára csalódáskeltően hatott, jó volt tudni, hogy az amúgy nem éppen kreativitásáról híres Disney is képes a kultikus Star Wars érzést megteremteni. Amivel ennek a galaxisnak a legerősebb fegyverét sikerült megszerezniük, amely bizonyos mértékig a fanokkal szemben pajzsként is szolgálhat a félresikerült akciók után. Mert a Halálcsillag tervrajzainak ellopásáról szóló 3.5-dik rész tulajdonképpen azt mutatja be, miként is kerültek ezek az adatok R2-D2 memóriájába. A legnagyobb kérdés mégis az volt, hogy Gareth Edwards rendező és a díszes négy főből álló szkriptírók miként kötik le nézőjük figyelmét. Hiszen mindannyian tudjuk a végkicsengését, tudjuk meglesznek azok a fránya tervek és Luke majd betalál abba a bizonyos dinnyeméretű lyukba, azzal is tisztában vagyunk miként folytatódik majd a cselekmény és hogy nem ez a legveszélyesebb fegyver a Star Wars saga történelmében. Tehát nem éppen a legizgalmasabb része az univerzumnak – George Lucas nem hiába dobta vissza 10 évvel ezelőtt ezt az ötletet -, így fontos volt megteremteniük azt az érzést, amitől a karakterek sorsai, a végső célhoz vezető útjuk, mindezek ellenére is izgassanak minket. Amiktől úgy érezzük négy évtized után is a moziszékünkben ülve, hogy a Lázadók elbukhatnak, ezért szükségük van a biztatásunkra.

Na, pontosan ezt az érzést nem adja meg a Zsivány Egyes, viszont csak egy Wookie-szőrszálon múlott a dolog a Monsters és a Godzilla megalkotója, Edwards részéről, aki egyedi látásmódjával és kreativitásával robbant be az álomgyárba. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez teljes mértékben az ő sara lenne. A film történetvezetése ugyanis korántsem olyan, mint amire elsőre számítanál a remek megközelítésnek hála: a háborús sci-fi iránynak köszönhetően földhözragadtabb világba csöppenünk, melyben a szokásos jó-rossz karakterábrázoláson Gareth csavar egy picit, ezzel összemosva a határokat. A katonák soraiba kalauzoló nézőpont, a váltakozó zene és a vészjósló hangok az első képsoroktól kezdve jelzik: ez nem az a mese, amit a Star Wars világában megszoktunk, sokkalta sötétebb annál. Egy pátoszos hőstörténet, mely keserédes mivoltával teljesen száműzte a Jar Jar Binks-i csínyekre épülő humorkodást.

De ez nem is baj, hiszen egy kibontakozó konfliktus kellős közepén járunk, ráadásul a militarista jellegnek köszönhetően kicsit a Birodalmiak és a Lázadók színfalai mögé is betekinthetünk, sőt egy nagyon érdekes szálat is boncolgatni kezd figuráinak múltján keresztül. Még a 40 év alatt megismert szerepköröket is sikerül megingatnia a filmnek az Ellenállás berkein belüli megosztottság, valamint az egyet nem értés felfestésével.  A direktor apránként rávilágít arra is, hogy a háborúban nincs jó oldal, az embert próbáló döntések a szabadság érdekében aljas húzásokra kényszerítik a résztvevőket, amely magában hordozza a gonosszá válásuk lehetőségét, ez alól pedig nem nyerhetnek feloldozást. A Zsivány Egyes ehhez hasonló nüánszaival hiperugrással állhatna a saját lábára, a franchise-tól önálló mikrotörténetként megkülönböztetve magát. De esze ágában sincs nagyot kockáztatni és ezzel megpróbálni mindezt, hiszen első antológiafilmként nem is teheti meg, mivel az álomgyár legnagyobb Birodalma a Disney dédelgetett álmának, a további különálló filmek megvalósításának még a végén keresztbe tenne.

Mert a Zsivány Egyes Az ébredő Erőhöz hasonlóan szintén nem mozdul ki a komfortzónájából, inkább a biztos megoldásokat keresi minimális kockázatvállalással. Rengeteg kérdést felvet a szereplők múltjáról, kapcsolatairól, az univerzumról kialakított rendjükről, de ezek végül néhány mondatos utalásokba torkollanak. Amint kapnánk egy olyan elemet, amely tágítaná és bemutatná ennek a messzi-messzi galaxisnak egy ismeretlen szegmensét – amely a Star Wars spin-off filmek alapköveként lett meghatározva – kihátrál belőle, hogy ezzel a talányok felfejtése helyett csak hatalmas űrt és még több kérdést hagyjon nézőjében. Aki kifele jövet a filmről válaszokat keresve lázasan csipegetheti majd a netre eddig kikerült információmorzsákat. Mindez a misztikusság és titokzatosság, még javára is válhatna a Zsivány Egyesnek, hiszen általa izgalmasabbá és érdekesebbé tehetné a figuráit és a nem túl acélos cselekményét. De Edwards-ék nem sokat szöszmötölnek az egyébként potenciállal bíró karaktereikkel, kapnak néhány érdekesnek ígérkező személyiségjegyet, aztán összeeresztik őket, hagy sodródjanak a történet folyamával. Nem csoda, ha nem sikerül velük szemben rokonszenvet táplálni és szívükön viselni az amúgy meglehetősen hánytatott, komor sorsukat.

Tegyük hozzá, a sötét oldalon bemutatkozó Orson Kennric elképesztően aljas és sunyi kis főgenya figuráját nem is csoda, hogy nem érezzük közel magunkhoz, aki a Star Wars-univerzum eddigi legjobb beemelt antagonistája. A hideg futkos tőle az ember hátán, és mindez Ben Mendelsohn érdeme, aki az apró kis mozzanataival teszi igazán gyűlölhetővé és visszataszítóvá ezt a hataloméhes szörnyeteget, akihez képest a sötét oldal csak úgy fénylik a jóságtól. Egyértelműen nincs, ki versenyre kelljen vele a Zsivány Egyesből, ugyanakkor egy erőteljesebb árnyalást és előtérbe helyezést bőven elbírt volna, mert így gyakran a háttérbe kényszerítik. Ahogy a többieknek is kijárt volna a tisztességes karakterábrázolás: Jyn Erso (Felicity Jones) a 130 perces játékidő alatt kifullad és sorstársaihoz mérve elenyészik, Saw Gerrera (Forest Whitaker) őrült figurájáról pedig jó lett volna megtudni miért hagyta ott a Lázadókat és miért dolgozik saját szakállára.

Még az is lehet, hogy a baljós hírek, miszerint négy hetes utóforgatásokat tartottak, mondván a Disney túl sötétnek tartotta az első verziót, okozta a zavart az Erőben. Tulajdonképpen Gareth Edwards több mint három órás anyagból vágta össze mindezt, rengeteg jelenet kimaradhatott, ráadásul, ha hozzá vesszük a stúdió jól ismert elveit és Az ébredő Erőben tapasztaltakat, akkor biztosra venném, hogy egy újabb kreatív direktort törtek be a biztos pénzkereset oltára előtt. Mert a Zsivány Egyes ismét egy rajongói mozi, amely mérhetetlenül tiszteli a felmenőit, ezért olyan 130 perces visszautalás-cunamit zúdít a nézőjére, amilyet korábban még nem tapasztaltunk a nagyvásznon. Az eredeti trilógia legkisebb kis mozzanataitól kezdve, lényeken, szereplőkön és konkrét jeleneteken át, vérbeli fan legyen a talpán, aki az összeset felismeri. Mégis hangulati világában az erdős, sivatagos bolygóival leginkább A jedi visszatér-t darabot idézi meg, természetesen vizualitásában és képi világában az eredeti Csillagok háborújához igazítva, hogy klappoljon hozzá, már mondanom sem kell, hogy a mai blockbusterek világának megfelelően teszi mindezt. A Zsivány Egyes az utolsó negyed órájára viszont elképesztő bravúrral okoz döbbenetet, melyben az univerzum legfontosabb karaktere olyat tesz, amire nem is számítanál. Külön öröm volt látni, hogy végre kaptunk a csillogásáról és a giccsről ismeretes mikiegeres cégtől egy olyan Star Wars mozit, amiben minden és mindenki koszos, a helyszínek porosak, lepukkantak és az eszközök mind ütöttek-kopottak.

Mert Gareth Edwards rajongói mozija impozánsabb és összeszedettebb, mint az új fősodorbeli Az ébredő Erő, annál merészebb és frissebben ható, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy egy kiváló filmmel állnánk szemben. A Zsivány Egyesben a Disney által 600-ról 1700-ra emelt látványeffektek számán erősen érződik az utolsó pillanatokig való munkálkodás. Helyenként nagyon csúnyák, főleg a régi karakterek arcfiatalításánál. Bár ki kell emelni, hogy a végső, több szálon manőverező összecsapás koreográfiájára semmilyen panaszunk nem lehet, megkockáztatom minden idők legjobb földi-űrbéli csatározása az univerzumban. A 3D viszont hatalmas parasztvakítás, mely még az akcióorgiákban sem képes többé tenni azt, látszik, hogy a plusz pénzre hajtottak vele. És ami a legfontosabb: ne szinkronosan nézzétek! Ritkán látni ennyire pocsék választásokat a karakterekhez, főleg Darth Vaderhez – ismét James Earl Jones szólaltat meg eredetileg -, akinek ugyan nincs sok mondókája, de amint megszólal magyarul, a filmből visszarepít a valóságba.

Összességében a Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet első spin-offként ismét a bejáratott receptet veszi elő: elképesztő nosztalgiafaktor közepette, könnyed forgatókönyvírói megoldásokkal és meglepően rosszul megírt szövegkönyvvel igyekszik elhitetni velünk, hogy van még mit elmesélni a Skywalkereken kívül ebben a hatalmas univerzumban. Az érdekes karakterei és a biztató megközelítése ennek a világnak egy percre el is hiteti velünk, hogy mindez kreativitásból, nem pedig anyagi okokból került mozikba, de aztán Gareth Edwards nem mer kockáztatni és inkább hagyja mindezt a levegőben lógni. A remény kezd elveszni – talán nem is lehetséges -, hogy valaha fogunk még látni egy olyan Star Wars filmet, amely az eredetiek nagyságával felér. De a Lázadók sem adták fel, így kitartás!

Ezt figyeld!:
  • • A nyitójelenetet, mely azonnal egy új világba repít!
  • • Az évezred legfontosabb kérdésének megválaszolását, avagy miért van a Halálcsillagon egy lyuk, amibe Luke majd szépen betalál!
  • • Az ismerős arcokat, lényeket, helyszíneket és a milliónyi visszautalást!
  • • A végső világháború méretű ütközetet, mely minden idők legjobb Star Wars csatározásai címet érdemelte ki!
  • • Az Egy új reménnyel való összemosását a történetnek, a legizgalmasabb és legérdekesebb része a Zsivány Egyesnek!
70
százalék
  • Sidious

    Most optimistán azt mondom a Zsivány és az Ébredő erő CSAK megmutatta a Disney részéről hogy “hééé, értünk a látványhoz, gyertek el legközelebb is..” és az igazi kockázatos nagy filmek a folytatások lesznek. Remélem a studio nem csak fejős tehénnek vette meg a jogokat és rendesen rácsap a seggére, a vágóhídra küldi és steaket csinál belőle. Nem kell ez a puhapöcsüség!

  • Alton Devir

    Srácok, ez a valaha készült legjobb Star Wars. Tényleg nem tudok mit mondani ,csak azt ,hogy zseniális. És ezek után a 7.rész elbújhat!!! Kellően friss, és új volt, volt benne mocsok, és komolyság. Tényleg alig tudok belekötni. A látvány lenyűgöző. A történet zseniális, a párbeszédek remekek. Ezt akartam volna én a 7.résznél látni ,és érezni. Olyan mosollyal jöttem ki amit már 1 éve akartam volna. A mozi állva tapsolt! Rengeteg utalás a 4.részre, rengeteg ismerős arc, karakter de mégis nem volt túltolva mint a 7.résznél. Semmi ismerős történet, semmi copy a már meglévőkből. Vader valami kegyetlen jó. Nálam ez a film 10/10. Nem is értem miért kapott itt csak 70%-ot! Az hogy betekinthettünk a birodalom vezérkarába, illetve a lázadókéba az zseniális. Ez is volt amit én hiányoltam a 7.részben. Azt hogy beleláthassak a hierarchiai rendszerbe, hogy egy kicsit az előzmény filmek politikáját visszakapjam ,és tessék itt van. És a végén az úrcsata amit szintén hiányoltam a 7.részből, te jóóóó isten. Ami pedig a legvégén Vader csinál na az ami miatt mindenki féli a Birodalomban és ami miatt oda vagyunk érte!!! Nem akarok spoilerezni de figyelmesen nézzétek az arcokat mert van jó pár ismerős. Olyanok is amikre nem is számítottam. Nekem ez egy gigantikus pozitív csalódás. Ilyen jóra sosem számítottam. Rengeteg új dolog van benne, és mégis tökéletesen elvarrja a szálakat a 4.részig. Csak ajánlani tudom.Nézze meg mindenki.

    • Sidious

      Koszonom hogy megfogalmaztad, elkepesztő ÉLMÉNY volt, végre egy bevállalós sci fi…Vader lakhelye..nincsenek szavak. Hibatlan forgatokonyv es rendezes

      • Alton Devir

        Nem akartam leírni a Vaderes dolgot de annál én majdnem sírtam az örömtől. 😀 (az volt az egyik kedvenc jelenetem )

    • disqus_cX4gCSIg4E

      Egyszerű, a kritika szövegkörnyezete húzza le. Elég gagyi, kb a 16 éves lányok beszélnek így tele csicsás oda nem illő szavakkal..

      “Disney túl sötétnek tartotta az első verziót, okozta a zavart az Erőben” Hogy lehet ilyen marhaságot leírni kritikában?

      Na ezen meg röhögtem:
      ” A katonák soraiba kalauzoló nézőpont, a váltakozó zene és a vészjósló hangok az első képsoroktól kezdve jelzik: ez nem az a mese, amit a Star Wars világában megszoktunk, sokkalta sötétebb annál. Egy pátoszos hőstörténet, mely keserédes mivoltával teljesen száműzte a Jar Jar Binks-i csínyekre épülő humorkodást.”

      Kb. egy bulvár főcikkére emlékeztet.
      A katonák soraiba kaluzolva, azok sötéttel árnyalt mindennapi küzdelmével persze hogy nem az Ewok kalandot idézi, ami a Jar Jar dolgot illeti, felejtsük már el, az régen volt, igen arra sem hasonlít, de időrendben az Ewok téma szerintem pont annyira áll közel. Valójában zseniálisan bemtatja, hogyan tör előre a birodalom és igáz le népeket, tesz tönkre családokat, a pusztítást a kegyetlenség. A szeretet, ahogy egy szülőnek szinte választania kell, kit védjen, tudva, hogy nincs esélye. No Spoiler.
      Akik látták értik.

      Ezt a sok techno-hülyeséget, nüanok meg lexikális baromságok, na ezzel tényleg le lehet húzni egy egyébként nagyon jól sikerült filmet.

      Szerencsére nem fanként is elmondhatom, sok részletre lettem én is figyelmes, volt hogy csak lestem, emésztve, hogy jól is láttam amit láttam, miküzben kezdett összeállni a kép, és ez benne a zseniális. Elég egy morzsa és egy nem SW fan is ráharap, összeállnak a szálak.
      Abban egyetértek a kritikával, ez nem gyerekmese, de ez több, ez történelem!

      NÉZZÉTEK! 10-10! A Végén örülni fogtok, sírni, csodálkozni és ámulni.

  • Margarita

    Számomra rettenetes élmény volt. Ha ez az agyhalott nézőknek szánt, óvodásszintű dialógusokkal és poénokkal operáló, a kulcsüzenetet 139-szer elismétlő stílus marad, akkor nem veszek mozijegyet több részre. Nagy kár, mert egyébként a koncepció tényleg jó, a karakterekből, parádés szereposztásból rengeteget ki lehetett volna hozni, de egyszerűen agyoncsapta a Disney helyenként cukros-habos, helyenként meg Szezám utca-jellegű oktatófilm-világa. Rengeteget kivághattak a filmből, az első 20 perc gyakorlatilag egymásra hányt, csapongó jelenetekből áll. A látvány nem lenne rossz, ha időnként nem csúszna be néhány ordító operatőri hiba, arról nem beszélve, hogy egy idő után unalmassá válik a rengeteg, céltalanul ide-oda röpködő objektum.

    • Alton Devir

      Én abszolút nem így látom a filmet. Szerintem a párbeszédek rendben voltak, a látvány lenyűgöző, a történet remek. Az első 20 perc meg szerintem egyáltalán nem zavaró, hogy lassabb. Nekem az is izgalmas volt, és érdekes. Mert rengeteg új hellyel ismerkedtünk meg, és végre nem csak ilyen “falu” szerűségekben voltunk hanem igazi városokban, gondolok itt a 2 meteorit közötti városra például. És engem rengeteg dologgal meg tudott lepni a film. Nem akarok spoilerezni de tudnék mondani legalább 6-7 dolgot amire azt mondtam hogy azta, na ezt nem gondoltam volna. És jó értelemben. Alig tudok belekötni. Nem tudom, hogy te mire számítottál, hogy mit fogsz látni ,de én azt kaptam amire számítottam ,sőt felülmúlták az elvárásaimat. Nem tudom ,hogy ebben mi volt ami szerint agyhalottaknak írták. Poén volt benne de minimális és azok is jó helyen jó időben. És nem volt túl tolva mint a 7.részben.

      • Sidious

        Nekem azért nem volt unalmas az első fél óra, ahogy sokan irják mert imádtam hogy ugrálunk a helyszinek között – ki is irják hol vagyunk – és extrém helyeken városokat és megannyi fajt láthattunk. elhittem hogy ebben az SW univerzumban vagyunk…

    • Gábor Rácz

      Céltalanul. Aha.
      A klasszikus részekben meg az a “jó” így utólag, hogy olyan a galaktikus birodalom, mint egy falu, semmi elképzelésünk nincs arról, hogy ez tényleg egy galaktikus birodalom, igaz-e?
      Oké, hogy technikai korlát, blablabla, de akkor is.
      A párbeszédek szerintem azokban voltak igazán kínosak. Pl. a JV-ben, DV kb tizenötször ismétli el, hogy L, térj át a sötét oldalra, ez a sorsod. Más egyebet nemigen közöl szerencsétlen.
      Stbstbstb, uff,

      • Margarita

        Halálosan idegesítő mantrázás ebben volt, ráadásul egy egyébként szuper karaktertől. Nem vártam művészfilmet, a Star Wars nem erről szól, de azt sem, hogy Jar Jar Binks szintjére süllyesztik immár az összes szereplőt.

  • Bálint Dezső

    Nem tudom hogy lesz e kibeszélő,de feltenném kérdést, hogy más is így látta-e
    SPOILER Amikor jelentik hogy lázadók vannak a Scarifen rögtön indul is a flotta valamint bejelentik, hogy az admirális már ott tartózkodik, és miközben az x-szárnyúak felszállnak látjuk C-3PO-ékat.
    A végén az admirális hajójából jön ki a Tantive IV így feltételezhetően nincsenek is rajta
    SPOILER off Más szerint is?

    • Alton Devir

      Gondolom az admirális nem menekült el hisz neki kell utoljára elhagyni a hajót. De a kérdésed az akar lenni hogy a Tantive IV-en rajta van e? Vagy hogy a csatában ott van e?

      • Bálint Dezső

        C-3PO nak a Tantive-en kéne lennie de mutatják hogy a hangárban van

        • Alton Devir

          Jaaaaa hmm lehet h utánuk mentek, mert ugye elég nagy flottával érkeztek. Aztán lehet hogy egy később induló hajóval mentek vagy Bail Organa vitte el oda. Csak nem láttuk.

  • Szilárd

    Kétségkívül utánuk mentek és a Tantive IV. bedokkolt a parancsnoki hajóra hogy átvehessék a terveket ,természetesen R2-val és C3po-val a fedélzeten már.
    Felteszem Leia a tervekkel együtt akart menni Kenobiért és együtt visszamentek volna a Yavin 4 -re ,nos a tervek oda is értek 🙂

    Egyébként egyetértek ,valami hihetetlen ütős szerintem ahogy gyakorlatilag Vader orra elől lopják el a terveket annak ellenére is hogy ott mit művel, és ahogy szinte átmegy 4. részbe a vége ,egyszerűen… kész ,imádom

    • Gábor Rácz

      Amikor próbálják kinyitni az ajtót páni félelemben, meg átadni a kártyát, az valami torokszorító volt a maga egyszerűségében.
      Ma autóztam egy pár órát, és az új filmzenét hallgattam. Állati, hogy a klasszikus témák hogy jelennek meg egy-egy másodpercre, hogy aztán másképp folytatódjon.
      Huhh, alig várom, hogy holnapután újra megnézzem!

  • Super Craft TEAM

    Már bocsánat,de én erre a filmre 90°% ot adnék mert szerintem a legjobb SW film! A végén az a csata jelenet olyan intenziv és pörgős volt hogy csak ámultam és bámultam. És ahogy egybe mosták az Új Reménnyel az fantasztikus volt!
    Egyébként #R.I.P Carrie Fisher 🙁
    Nyugodj békében Leia hercegnőm 🙁

=Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet filmkritika – Ezt alaposan elzsiványkodták Rating: 70 out of 100