Westworld pilotkritika – Vadiúj a Vadnyugat



Hatalmas távlatok és bizonytalan, légies megvalósítás jellemzi a vadiúj Vadnyugatot, amelyben az ember androidokat visz táncba, ágyba, és küld a másvilágra…

Michael Crichton egy istenadta zseni volt, ami elsősorban a papírra vetett történeteiben és forgatókönyveiben nyilvánult meg, s így születhettek meg olyan könyvek – s később a belőlük adaptált filmek -, mint például Az Androméda-törzs, a Kongó, a Jurassic Park, A gömb és még sorolhatnánk. Így különösebben nincs is semmi kivetnivaló abban, hogy Crichton első, íróként és rendezőként is nagyjátékfilmes munkája, az 1973-as Feltámad a Vadnyugat sci-fibe oltott westernje inspirálólag hatott az utóbbi időben bátyja, Christopher Nolan árnyékából egyre gyakrabban elő-előbújó Jonathan Nolan forgatókönyvíróra. Úgy tűnik, hogy Jonathan a nevéhez fűződő, rendkívül sikeres A célszemély című televíziós sorozattal kellő tapasztalatot szerzett ahhoz, hogy az HBO-val közösen Crichton klasszikusának újragondolásába belevágjon.
westworld_pilotkritika4
A Westworld egy westernkörnyezetbe helyezett kalandparkról szól, ahol androidok élik mindennapjaikat. A számos, párhuzamos szálon folyó történetbe kapcsolódhatnak be a fizetővendégek, akik borsos áron ennek az újragondolt vadnyugati világnak lehetnek a részesei: főszereplővé válva belefolyhatnak bármelyik történetbe, megvalósíthatják álmaikat vagy egész egyszerűen kiélhetik legalantasabb vágyaikat. A hangsúly a diszkréción van, s az androidok újraindításkor úgyis mindent elfelejtenek. Vagy mégsem? A park teljhatalmú ura, Dr. Ford (Anthony Hopkins) egy új frissítéssel kísérletezik, amely révén a gépek “tudat alatt” hozzáférhetnek korábbi emlékeikhez.
Az ifjabb Nolan-nek, a szintén írói berkekben forgó nejével, Lisa Joy-jal (Halottnak a csók, Minden lében négy kanál) egy rendkívül izgalmas témát sikerült megragadnia. A kérdés ezek után már csak az, hogy mihez kezd vele! A pilot epizód ígéretes a történet terén, viszont totálisan bizonytalan a rendezés frontján: a direktori teendőket is felvállaló Jonathan, úgy tűnik, vajmi keveset leshetett el ügyes kezű bátyjától. Suszter maradjon a kaptafánál?
westworld_pilotkritika1
A történet a klasszikus vadnyugati toposzokat variálja, s fordítja olykor a visszájára, miközben haloványan és bizonytalanul lebegteti be azokat a sztoriszálakat, amelyek a későbbiekben – remélhetőleg – bővebben kibontásra kerülnek. Nincs baj ezzel a ráérős építkezéssel, ha van mögötte alap, bár úgy érzem, hogy a pilot nagyrészt a látvánnyal – Paul Cameron (Collateral – A halál záloga, A tűzben edzett férfi, Tolvajtempó) operatőr gyönyörűen svenkelt nagytotáljaival – és a sztoriban rejlő lehetőségekkel kíván elkápráztatni. Utóbbiak közül a legizgalmasabb kétségkívül az ember és a gép közti kapcsolat, illetve annak árnyalása, amelyről már most számos filozófiai eszmefuttatásnak lehetünk tanúi az elhangzó párbeszédekből. S ezek után tényleg csak Nolan képzelőerején múlik, hogy az Asimovi robotika törvényeit felrúgva merre indul el a továbbiakban, hatalmas távlatok nyílnak meg előtte.
westworld_pilotkritika2
A Westworld legerősebb komponense kétségkívül maga a forgatókönyv, azon belül is inkább a dialógusok, amelyek ráérősen, téglánként építik fel az egyes karaktereket. Míg a vadnyugati színen inkább a látvány és a cselekmény dominál, addig a kalandpark vezérlőközpontjának spártai – a Battlestar Galactica cylon űrhajóbelsőit idéző – díszletei a dialógusokra irányítják rá a figyelmet, párbeszédorientáltak. Akkora viszont a kontraszt a két szín között, hogy a poros-színes-szagos Vadnyugat után a vezérlőközpontos jelenetek már-már stúdiószerűen sterilnek hatnak, mintha nem is egy nagy(obb) költségvetésű HBO-s sorozatról lenne szó, hanem a Barátok közt fiktív Mátyás király terét idéznék meg.
westworld_pilotkritika5
A szereposztás terén az HBO nem kicsinyeskedett, biztosra ment: Anthony Hopkins ugyan keveset van a képernyőn, és akkor is nagyon távoli a figurája, de lesz még ideje előtérbe kerülni. Hasonló a helyzet Thandie Newtonnal, akit egyelőre csak megmutattak, hogy ő is itt van. Ed Harris viszont egyenesen a vadnyugati közegbe termett, az ő történetszálával kapcsolatban egyből Stephen King Setét Tornyára asszociáltam, nem is véletlenül, hiszen a karaktere a dolgok mélyére akar látni. Evan Rachel Wood maga a megelevenedett természetesség, szinte lubickol Dolores szeplőtlen szerepében, de valami azt súgja, hogy fog még meglepetést okozni a továbbiakban. James Marsden viszont valahogy kilóg a sorból, a fogpasztareklám mosolyát még nem sikerült hova elhelyeznem… mondjuk, egy csapott jobbhorog végére, majd a vértől iszamos porba, igen, ott jó helyen lenne!
westworld_pilotkritika3
A vezérlőközpont színt egyértelműen Jeffrey Wright karaktere uralja, de fokozatosan zárkózik fel mögé Sidse Babett Knudsen, aki nagyszerűen kiosztja a pilotban felettesként az “alattasát”, s akit a jövő héten érkező Infernóban Dr. Elizabeth Sinskey-ként láthatunk majd a szélesvásznon feltűnni. S minden bizonnyal sokunk recehártyájára beleég Angela Sarafyan egzotikus vonásai és alakja, aki prostiként tűnik fel Thandie Newton oldalán.
westworld_pilotkritika6
A Westworld esetében sokkal nagyobb volt a hype, mint amennyit maga a pilot megérdemel; ugyanakkor benne van a lehetőség – méghozzá micsoda Asimovi és Philip K. Dicki távlatok formájában! -, hogy idővel kibontakozhasson… ahogy a Bakelitben is benne volt, aminek aztán mégis csúfos kudarc jutott osztályrészül. Na de reméljük a legjobbakat, mégiscsak Nolan-produkcióról van szó, s ha a direktori szék karfáját Jonathan nem is szorongatja oly vasmarokkal, mint becses bátyja, tollal a kézben még mindig a legígéretesebb írók között emlegethetjük!


Az ember a tudomány páratlan vívmányait mily kicsinyes és önző módon képes a saját alantas vágyai szolgálatába állítani. Maga a pilot is ezt tükrözi: miközben elképesztő perspektívákat villant fel, megreked az erőszak és a szex nagyon is kézzelfogható, testnedvektől síkos világában. De, ahogy az a pilotban is elhangzik, ez még “csak az első szint. Akkor indulnak be a dolgok, mikor elhagyod a várost.” Bárcsak már ott lennénk! Reméljük, hogy a végére bedarál bennünket ez a vadiúj Vadnyugat… vagy ha más nem, a csontunkért és a skalpunkért valami kannibál törzs!

Ezt figyeld!:
  • • Az újragondolt alapötletet és az ígéretesnek tűnő sztoriszálakat!
  • • Az impozáns nagytotálokat!
  • • A pazar szereposztást!
  • • A jól megírt dialógusokat!
  • • Ed Harris kérges lelkű vadnyugati figuráját és magával ragadó romantikázását!
80
százalék
=Westworld pilotkritika – Vadiúj a Vadnyugat Rating: 80 out of 100