Warcraft: A kezdetek kritika – A türelem élő orkot terem



A játékadaptációk mindig is a filmipar Achilles-inát képezték, hiába próbálták meg újból és újból a legnépszerűbb darabokat élőszereplős formában letuszkolni az elkötelezett rajongók torkán, többek között hol a homok temette be a közönség igényeit Perzsia hercege kalandja során, hol pedig hangulati foszlányokban vesztek el az öngyilkos hajlamú nyomozó, Max Payne oldalán. A zsáner körüli „sötét mágiát” mindeddig egyetlen stúdió sem tudta megtörni, persze ehhez hozzátartozik, hogy nem is nagyon próbálkoztak vele. Elvégre „lehetetlen” a fanatikus rajongók és a játékok világába beavatatlan személyek számára is egyaránt megfelelni. Így maradt a készítők részéről az A-kategóriás nevekkel megtömött stáblista, és az imádkozás, hogy mielőtt a tömegekben híre menne az adaptáció rozoga minőségének, még azért annyian jegyet váltsanak rá, amennyi a picuri haszonhoz szükséges. Nem csoda hát, hogy ezek után a Warcraft: A kezdetekről úgy gondoltuk egy vesztett csatába indul a saját univerzumának milliós számmal bíró elvakult rajongótábora ellen. Erre tessék! A Blizzard, aki 22 évvel ezelőtt az orkok és az emberek közötti háborúval (Warcraft: Orcs & Humans) új irányba indította el az RTS (valós idejű stratégia) műfaját, karrierjük első sikeres alkotását újból felhasználva portált nyitnak a játékadaptációk világára, ezzel alaposan felbolygatva a fantasy filmek állóvizét, miközben a stílussal társított kliséket is levetkőzik. Így nemcsak megtörve azt a bizonyos „mágiát” de az Avatar óta nem látott CGI csinnadratta közepette csalva könnyeket a fanok szemébe is.

Warcraft 1

A Blizzard tudta, hogy egy ilyen jelentőségű rajongói mozit – saját érdekében – nem tanácsos összecsapni, ezért az üzletpolitikájukat átemelve a filmgyártás mostoha szektorába, 11 évig csiszolták az élőszereplős változatot. A sokrétű és összetett világábrázolásról kialakított elképzelésüket pedig Szentírásként határozták meg a leendő direktor számára. Miután Sam Raimi mindennek nem tudott eleget tenni, végül Duncan Jones (Hold, Forráskód) vívta ki az ember-ork alkotta univerzum vezéreinek tiszteletét. David Bowie fia a játék imádójaként azzal az elképzeléssel győzte meg a fejeseket, hogy az epikus összecsapást történelmi filmként kell megközelíteni, melyben mindkét fél nézőpontjába betekintést engednek. A Warcraft: A kezdetek egyrészről így a fanok számára meghagyva a képzeletbeli „kontroller” illúzióját – mellyel ők maguk dönthetik el kivel szimpatizálnak -, másrészről pedig az adaptációk eddig jól megszokott formaiságát mellőzve kezd egy olyan sokrétű és részletgazdag világot kiépíteni, melyre talán A Gyűrűk ura-trilógia óta nem nagyon volt példa.

Warcraft giph

Kétségtelen, hogy a készítők tisztelete és rajongása a brand iránt minden egyes képkockán tetten érhető, a kőfalak repedésétől kezdve, egészen a háttérben egy-egy pillanatra felbukkanó kis lakókig, mindent aprólékosan kidolgoztak. A vizuális effektekkel éltre hívott orkok lenyűgöző külsővel bírnak, mely erejüknek és vad, harcias természetüknek az első perctől kezdve komoly súlyt ad. Olyannyira, hogy egy reggeli kávéjától megfosztott személy a munkába menet azonnal ráköszönne a mellette elhaladó, a vászonról megszökött zöld óriásokra, mindenféle meglepődés nélkül. A 20 hónapig tartó utómunkálat idejét teljes mértékben kihasználták a készítők, ezzel a blockbusterek sorában eddig még ritkán látott, elképesztő látványt alkotva.

MV5BZGQxY2I4MmEtNmNjMS00YTQ4LTg3ZjYtYjJiOTYxMTFmMWNjXkEyXkFqcGdeQXVyNTI4MDA1MzI@._V1__SX1303_SY547_

A Warcraft: A kezdetek talán mindezt már túlságosan is koncentrált dózisban (túl)adagolja a nézője számára. Jones esetében visszaköszön a rajongók által készített adaptációk rákfenéje, a túlzott megfelelés a fanok felé, amely akarva-akaratlanul is első ránézésre padlóra küldi a játékot nem ismerő átlag közönségét. A nevek, a fajok, a különböző dialektusok és a helyszínek csak úgy röpködnek a fejünk fölött így a cselekmény fonalát könnyedén elveszíthetjük, míg a karakterek döntéseit érthetetlennek tarthatjuk. Ha mindez feltűnik, ugyanis az alaposan kigondolt és megvalósított játék életre keltése az első jelenttel magába szippant, és míg az átlag mozi kedvelő mosollyal az arcán barangolja be az ismeretlen környezetet, addig a rajongókat apró utalásokkal és kikacsintásokkal szolgálja ki, amiktől majd hebegve, habogva kapnak a szívükhöz. Ezzel Jones mindenkinek a kedvére téve, miközben a két felet (nem csak a vászon előtt ülőket) az akciószekvenciákban rendre egy szintre emel. Hűen az alapokhoz, monumentális és ötletesen megkoreografált csatákba kapunk betekintést, gyakran véres és csonttörő részekkel megtűzdelve. Ettől a csihi-puhikat azonnali komoly téttel felruházva, amit Ramin Djawadi harsány taktusai tovább fokoznak.

MV5BMjc0ZjNkZTEtMzU0Ny00MWUxLThhNTctNDZmOGE2Njg3N2I1XkEyXkFqcGdeQXVyNTI4MDA1MzI@._V1__SX1303_SY547_

A fenyegetettség, mely mind az orkok, mind pedig az emberek oldaláról megérthető. A fő karakterek motivációi és lelki sérelmeik világosak: ki a népük fennmaradásáért, ki a világa védelméért küzd, ki pedig a helyét keresi a két fél között. És ha bár a dialógusok és cselekedetek helyenként közhelyesek is, egy jól pozícionált poénnal sikerül mindezt feloldania a készítőknek. Szerethető figurák, akik gondoskodnak róla, hogy a jó és a rossz harca közötti vékony határt elmossák, ezzel aktuális, a társadalmunkat foglalkoztató témákat fantasy köntösbe bújtatva. A készítők pedig gondoskodnak róla, hogy izguljunk idegenvezetőinkért, akik felett végig ott lebeg a Trónok harca irgalmat nem ismerő, kegyetlen keze.

A Warcraft: A kezdeteknek felróhatnánk, hogy mellékszereplőit a gyors tempó közepette hátrahagyja a varázsvilágban, hogy a kétórás játékidő az ide-oda rohangálás közben kevésnek bizonyul az egyes karakterek mély ábrázolására, de ahogy a címben is szerepel ez csak a kezdet volt, és mint a legtöbb trilógiának szánt film, úgy ez sem durrogtatja el az össze munícióját. A Blizzardnak sikerült megtörnie a játékadaptációk sötét mágiáját, a különleges lényeivel pedig kitaposta a filmipar számára járható utat. A zsánertől eddig megszokott elemeket kiforgató, minden eddiginél látványosabb CGI demonstráció – IMAX moziban nézni kötelező, a 3D nem mindennapi élményt nyújt!-, melyben a nézők mind a két tábora, a fanok és a szórakozásra vágyó “anti”játékosok, egy olyan világban találják meg a közös nevezőt, melybe majd szívesen visszatérnének egy kis repetáért.

Ezt figyeld!:
  • • A lenyűgöző részletességgel kidolgozott, hamisíthatatlan Warcraft világot!
  • • A szurdokban történő titkos találkát!
  • • A végső gigászi összecsapást, melyben a sas mindent visz!
  • • Medivh gyönyörűen fénylő képességeit és rettenetes hatalmát!
  • • A végső feloldozást, mely a készítőktől bátor húzásként, azonnal előrevetíti a folytatást!
85
százalék
  • Tamás Lakatos

    Végre egy olyan kritika ami hűen tükrözi az én véleményemet is. Mint törzsgyökeres Warcraft rajongó, ez a film elmondhatatlanul tetszett, a tényleg apró hibák ellenére is egy élvezetes és maradandó alkotás, az utóbbi idők egyik legjobb mozis élménye, és egy új filmes univerzum megszületése…ezeket adja ez a film. Azt, hogy egy laikus egyszeri mozinéző elveszíti a fonalat, eltudom képzelni, de egy kis odafigyeléssel azért képbe lehet kerülni, valamint akit a film után és érdekel a Warcraft univerzuma és történelme, rengeteg forrásból utána tud olvasni. A történeten éppen annyit változtattak, amennyi szükséges volt ahhoz, hogy értelmesen el lehessen mesélni egy egyébként nagyon szerteágazó, bonyolult és kusza történetet. Kíváncsian várom a folytatás!

    • Alton Devir

      Háát azért itt nem csak apró hibák voltak! szerintem túl sokat akartak mesélni már az elején. Az első 30 percben vagy 10 helyszinen voltunk. a karakterek nincsenek kidolgozva, nincsen megmagyarázva miért azt csinálják amit. Kb olyan volt mintha egy filmbe akarnak belesűríteni vagy 3 HP rész! Folyamatosan pörög. Nim tudsz megnyugodni, és csak kapkodod a fejed h mi van most, mi történik. Persze aki ismeri a világot az tudja de aki nem annak ez egy sprintverseny egy világbajnok futóval. Nem tudod tartani a lépést! A látvány tényleg lenyűgöző de valahogy látom azt hogy ő hús vér szereplő a másik 30 meg nem. A zene tökéletes . a szinészek viszont rosszak. Az Orkok jobban “szinészkednek” mint az igazi emberek. Tele van klisékkel. Viszont jók voltak a cameok , utalgatások. Összességében ez a film csak a látványának és a hangulatának tudható be az hogy elégedettek a rajongók. De nekem a látványnál fontosabb minden más. de főleg a történet és az nem volt izgalmas vagy érdekes. És főleg nem kiszámíthatatlan. Remélem a folytatásban jobban ügyelnek hogy legyen izgalmas története. Egy Rexxart annyira megnéznék kövi filmben!

  • vmiki88

    Nagyon remélem, hogy folytatni fogják, mert elég tökös fantasy film lett, igaz pár területen még érdemes csiszolniuk az íróknak meg a zeneszerzőknek.

    • Köller Kristóf

      Elméletben trilógiát terveznek belőle. És szerimtem a bevételek ezúttal nem fogják keresztülhúzni amdolgokat.

  • Dermedve

    ez is ilyen megosztó film lesz?
    Mert metán idáig 32. pont
    Imdb-n meg 4kn szavaztak de már 8.3… valószínűleg nem emelkedni fog 😀
    Mondjuk fanként nem nagyon izgat, ígyis, úgyis megnézem, és ha szar lesz, legfeljebb idegrohamot kapok 😀

    • Köller Kristóf

      Metán megca többi oldalon, imdb még kelleni fog legalább fél év mire beáll a valódi értékre a pontja. Rajongóként szerintrm lehetetlen csalódnicebben a filmben. 🙂

      • Dermedve

        Ennek akkor örülök.
        Mondjuk remélem, a várható vegyes fogadtatás ellenére is sikeres lesz annyira, hogy egy folytatás összehozzanak. Mondjuk fogalmam sincs, hogy tudnák 2-3 órában filmre vinni a háborút Lordaeron ostromáig ( A játékban még oké, hogy végighódítunk mindent 10 óra alatt, de itt.. :D)

  • Alton Devir

    Mi volt ebben a flmben 85%????? A látvány tényleg lenyűgöző de valahogy annyira látszik hogy mi az igazi és mi nem! A történet tele van klisékkel. És nem is az a hűű de izgalmas történet. A színészkedés nem a legjobb. Még a CGI karakterek jobban színészkednek mint az igazi színészek!!!! A világa tényleg visszaadja azt a világot amibe beleszerettem és tele van cameokkal meg utalgatásokkal de ez nem az amire vártam 10 évet. Nállam ez 60% :(((((

    • Tamás Lakatos

      A CGI karakterek mögött is igazi színészek vannak, de nekem Lothar, mint Travis Fimmel és Garona mint Paula Patton kifejezetten tetszettek, és még a kémia is megvolt kettőjük között.

      • Alton Devir

        Tudom hogy igazi emberek játszották az orkokat, de valahogy látom azt hogy ez igazi az meg nem. És tényleg nagyon aprólékosan kidolgozták de valahogy látszik. Az egyik kritikus azt mondta hogy szerinte már túlságosan is ki voltak dolgozva és az emberek tűntek ki és nem fordítva. Ez is lehet. nem tudom, de valahogy látszott. Lehet hogy az idő szépíti meg de az Avatarnál nem volt ilyen érzésem. Ott elhittem hogy azok is élő lények. pedig az 2009-es film.

  • elektrotank

    Nos, tegnap premier előtt én is meglestem. Teltház volt. A látvány lenyügöző volt, nagyon részletes, az orkok nagyon jól voltak kidolgozva, élethű mimikákkal. A színészek jól játszottak, a poénok, amiket elhintettek végülis működtek. A zene epic volt. A 3D jó volt, én rosszabbra számítottam, érezhetőbb volt a térhatás, persze aki nem szereti, ezekután se adjon ki rá több pénzt és szúrja az oldalát, ha nem azt kapja, amit várt.
    //SPOILER//
    A törénet… hát itt most kicsit SPOILERKEDNI FOGOK. Kérem ennek tudatában olvasd végig!
    Szóval, amikor megölik a parancsnok fiát, nekem az olyannyira semminek hatott, hogy azt nem lehetett volna leírni. A fiát kb. 2-3 percig láttuk azóta képernyőn és szerintem kb. senkit nem érdekelt, hogy meghalt és talán ez volt a legnagyobb baj a filmmel.
    //SPOILER VÉGE//
    Egész végig úgy éreztem, hogy magával a történettel nincs baj, megállja a helyét, de a két órás hossz nem tette teljesen lehetővé, hogy kibontsanak minden karaktert teljesen, emiatt pedig előfordulhat, hogy néhányunknak keserű szájíze lesz a film végén vagy kérdések merülnek fel bennünk.
    Aki nem játszott a játékkal – mint jómagam – azért az is érteni fogja mi miért történik, csak valószínű, hogy nem kapunk annyi információt, mint az adaptációban.
    Az, hogy mennyire volt kiszámítható a játék fanjainak a végén található jelenet(ek) – én bevallom, az előzetesek alapján nem erre számítottam – nem tudom, de én meglepődtem.

    Biztatás képpen adok neki egy 8-ast, fanság nélkül is élveztem a filmet, szóval ajánlom mindenkinek, aki szereti a fantasy-t. Nem mondom, hogy kivételes produkcióval van dolgunk, hiába van mögötte a Blizzard, nekik is ez az első próbálkozásuk ilyen téren. Ettől függetlenül biztos megemelte kissé a minőségi határt. Eddig talán a legjobb adaptáció, amit láttam (igaz, a Perzsia hercegén kívül sokat nem láttam). Szerettem, jót érezve tértem ki a teremből, nem bántam meg az 1600 forintos jegyárat (premier előtti vetítés nálunk teljes árú volt). Azt mondom, ha imádod a játékot vagy csak szimplán fantasy műfajt preferálod jobban, irány a mozi. Volt ennél sokkal rosszabb film is idén.

    UI: Lehet azért vagyok ennyire a pozítiv a filmmel kapcsolatban, mert mellettem egy szelősebben öltözött lány ült (értsd elég rövid rövidgatyát viselt) és a hófehér combja egy-egy unalmasabb jelenetnél elfordította a szemgolyóimat a vászonról. A lényegen viszont nem változtat, hogy jól szórakoztam! 🙂

    Köszi az olvasnivalót! 🙂

    • Köller Kristóf

      A fia halála tényleg kissé gyors és érzelmetlen volt, bár ennek inkább a főhős szempontjából voltmlényeg,xígy azt meg kisebb utalásokban beszélgetésekben meg szerintem jól megalapozták. Szerintem a karakterek kibontása sem róható fel hibának, hiszen még két rész tervben van, így érthető volt a dolog. Először a világot alkották meg és mutatták be, most ez fontosabb elem volt. 🙂

      • elektrotank

        Sokat nem olvastam a filmről, így a végén jöttem rá, hogy lesz folytatás, amit várok 🙂
        Tehát kb. semmi tudással léptem be a terembe. A világ bemutatása viszont sikeres volt, ez tény! 🙂

        • Köller Kristóf

          Igen, ahogy a kritikában is írtam, ezért is az eddigi legjobb adaptáció, mert míg a kívülállókat képes a látvánnyal szórakoztatóan kiszolgálni, addig a rajongókat is képes a mélyebb utalásokkal, helyszínekkel könnyre fakasztani. 🙂 És szerintem ez az amit a kritikusok többsége nem vett észre vagy legalább is nem tudtak értékelni vagy nem akartak értékelni. De emiatt a kettősség miatt írtam, hogy megreformálta a játékadaptációk világát, mert ezt eddig egyetlen stílusbeli filmnek sem sikerült – sőt azok többnyire senkit sem tudtak kiszolgálni -.

  • Zoványi Ferenc Izsák

    Még régebben valahol olvastam hogy elképzelhető feliratok utáni jelent, van benne?

    • Huskar

      Végigültük. Nincs felirat utáni jelenet.

      • Zoványi Ferenc Izsák

        Értem köszi 🙂

  • Huskar

    Én ezt a filmet jó 11 éve vártam. Egy igazi Warcraft fannak tekintem magam. 😀
    Voltaképp ennél jobban sosem vártam egy filmet se. Érdemes venni rá a jegyet, főleg a 3D vetítésekre. Ezt úgy mondom, mint néző és nem mint rajongó.
    Nagyon röviden foglalom össze SPOILEREKKEL: Tényleg túl gyors a film. Nem maradunk szinte egyik helyszínen se sokáig, így tényleg nehezen marad meg a nézőben valami. Egy bővített változatra van szükség. Abban kifejezetten csalódott vagyok, hogy a tavaly bemutatott jelenetekből rendesen kivagdostak ezt azt. Már az elején szembeötlő a vágás: Egyből a kapu előtt vannak Durotan-ék, amikor még csak a táborba érkeztek meg. De a hogyan készült videókban is vannak jelenetek amik egyszerűen nincsenek a filmben.
    Durotan halála túl hamar jött. Alig ismertem meg. Biztos vagyok benne, hogy neki még legalább negyedórát szántak a készítők.

    Ami még nem tetszett: – A zene lehetett volna gazdagabb. A Gyűrűk Urában az az egyik legjobb pozitívum, hogy még arra is ügyeltek, hogy minden helyszínnek, szituációnak külön témája van. Itt ezt nem teljesen kapja meg a néző.
    – A szinkron nem lett a legjobb. A helyszínek és a nevek lefordítás kiváló volt. Csak az a baj, hogy néha nem lehet érteni, mit mondanak az orkok.
    Ez a film nem mérhető fel a Gyűrűk Urához vagy éppen a Hobbithoz. De szerintem ha kap egy rendezői változatot könnyen változhat a véleményem. 9/10

    • Köller Kristóf

      A zene szerintem megadta az alaphangot. Elég nyers volt az orkok részéről, míg az emberek oldaláról ugyan ah a motívum játékosabb lett. Nekem tetszett, hiszen a két világ összefonódását jól megalapozta. Sok mindenben hasonlított a Tűzgyűrű trackjére (nem csak Ramin Djawadi miatt). 🙂

    • Köller Kristóf

      Szinkronnal szerintem is gondok voltak, főleg amikor a tolmács ork fordított. Akkor az emberek hol angolul, hol magyarul beszéltek. Ráadásul a készítők külön nyelvet írtak az orkoknak, ez a szinkronban teljesen elvész.

      • Peter Lakatos

        Haver, ez volt a lényeg, hogy a tolmács Garona amikor fordít, egyszer az embereket érted, máskor meg az orkokat, olyankor a másik fél a kitalált nyelven beszél, nem angolul, teljesen direkt csinálták így. Ha megfigyeled, amikor Durotan meg Lothar tárgyalnak a szurdokban, egyszer Lothart érted és Durotant nem, aztán váltás, Durotant érted és Lothart nem

        • Köller Kristóf

          Igen ezt tudom, de a szinkron részéről ez rosszul lett kivitelezve, legalább is engem zavart. Ha jól emlékszem az emberek az orkok szemszögéből angolul beszéltek, míg az orkok nyelvét is sikerült néhol elég hadarósra és katyvasszá tenni, holott a készítők egy külön nyelvet alkottak az orkoknak és az eredeti nyelvben jobban kivehető, mint szinkronban.

  • Wittgen

    Végre egy olyan kritika, ami az én véleméynemet is tükrözi 🙂

    • Köller Kristóf

      Örülök ha tetszett és egyet értettél vele. 🙂

  • Béla

    Nagyon telepakolták, és túlpörgették, de meg van a maga hangulata, és világa, amelyben el lehet merülni, és a szereplőket is lehet kedvelni, bár szerintem főként az emberi oldalról.

=Warcraft: A kezdetek kritika – A türelem élő orkot terem Rating: 85 out of 100