Underworld: Vérözön filmkritika – (Vér)szívás



A Vérözön végre az Underworld-univerzum kiterjesztését tűzi ki célul, ám a korábbi részekből kivont kvintesszencia ismét csak a széria kivéreztetéséhez elegendő.

Az Underworld a vámpírokat és a vérfarkasokat ház(i)asította össze a vásznon egy sajátos és meglehetősen nyögvenyelős Rómeó és Júlia alapszituációban, mindezt egy gazdagnak tűnő, de valójában toldozott-foltozott mitológiával bíró fantáziavilágba csomagolva. Azonban még ez is kevésnek bizonyult volna a sikerhez, ha Kate Beckinsale nem ölti magára a produkció kedvéért a testéhez simuló latexruhát a hozzáillő égszínkék kontaktlencsékkel, s – stílszerűen! – nem vedlik át a Mátrix Trinity-jét és a Resident Evil Alice-ét egybegyúró, “farkasvaksággal” megáldott vámpírlánnyá. Azóta nyilvánvalóvá vált, hogy Selene nélkül nincs Underworld, és fordítva – furcsa mód A vérfarkasok lázadása ezt csak megerősíteni volt képes (a kivétel erősíti a szabályt!) -, így az eredetileg Selene-mentesre tervezett remake ötletét félredobva született meg a Vérözön koncepciója.
Kate Beckinsale and Theo James star in Screen Gems' UNDERWORLD: BLOOD WARS.
A korábbi részbe, az Ébredésbe a stúdió rekordösszeget, A vérfarkasok lázadása addig plafonnak számító büdzséjének dupláját tolta bele, 70 millió dollárt, ami egy hasonló műfajú, korhatáros produkciónál ritka eset – de ez meg is látszott a végeredményen, a CGI úgy hasított IMAX 3D-ben, mint Selene kezében a farkasok koponyáját szilánkosra hasító fejsze. Ennyi gore még talán sosem hömpölygött alá IMAX-vászonról! A Mátrix – Újratöltve óta trendi „vége-nincs” lezárás után 4 évet kellett várnunk a folytatásra, amely meglepő módon nem egészen ott folytatja a sztorit, ahol Az ébredés félbehagyta.
Theo James
Az emberiség négy éve fedezte fel és üzent hadat a két ősi fajnak, a vámpíroknak és a vérfarkasoknak, ám a Vérözönben erről nem hogy nem esik szó, de ezúttal egy fia ember se bukkan fel benne. A film elején, mint azt már megszokhattuk, kapunk egy gyorstalpalót a korábbi részek történéseiből, s pár szóval felvázolják nekünk jelen történetünk kiindulópontját. Már itt tanácstalanul homlokunkra szaladhat a szemöldökünk, mert nem a hibrid Michael vagy a még különösebb lánya áll a sztori középpontjában, hanem ismét Selene, aki renegáttá vált a vámpírok között, s jelenleg mindkét oldal vadászik rá. A vérfarkasok – ismét csak – szerveződni kezdenek egy erős vezető, Marius keze alatt, s Semira, a vámpírtanács egyik becsvágyó vezetője felismeri: a lycanok feletti győzelemhez szükségük van Selene tapasztalatára. Békejobbot nyújt hát a Halálosztónak, amelynek elfogadását Selene hamarabb megbánja, mintsem gondolta volna.
Lara Pulver; Theo James
A fantáziavilág kiterjesztésére való törekvés elsősorban a forgatókönyvben érhető tetten – a Machete gyilkol szkriptírójának, Kyle Wardnak, valamint a A pap – Háború a vámpírok ellen és Az utolsó boszorkányvadász forgatókönyvírójának, Cory Goodman-nek a közös szerelemgyereke ezúttal szappanoperákat megszégyenítő fordulatokban gazdag, szemben mondjuk Az ébredéssel, amelynek a sztorija olyan egyenes, mint a szög. Sajnos sikerült valamiért megidézni a széria legelső darabjának B-filmes látványvilágát: Selimáék mintha Victor és Marcus villáját kapták volna kölcsön a termekben tanácstalanul flangáló vámpírkolóniával egyetemben. A bamba képű emós selyemfiúkat, és –leányokat elnézve nem csodálom, hogy a vámpírtanács végső elkeseredésében Selene után epekedik. Egyébként Selima és „hűséges” jobbkeze, Varga a Trónok harca olcsóbb Cersei és Jamie utánzataként tűnnek fel, bár tény, hogy a Selimát játszó Lara Pulver ha nem is bír akkora karizmával, mint a korábbi részekben Victort megszemélyesítő Bill Nighy, de korrekt alakítást nyújt. A lycan hordát haptákba állító Tobias Menzies viszont nyomába sem ér Michael Sheen Lucian-jének.
underworld_verozon_3
A film második felében hirtelen kinyílik a tér, és a rendkívül depresszív és klausztrofób városi jelenetek után felüdülésnek ható hiperplánok közepette utazunk a jeges Északra, mire a film nyomokban kezd végre olyanná válni, amilyennek az Underworld világát elképzelnénk. A részről részre egyre unottabb Kate Beckinsale-en is nyomot hagy a zimankós kiruccanás, s egy teljesen megmagyarázhatatlan és még annál is értelmetlenebb spirituális élmény hatására hajszínt és frizurát vált, hogy, akárcsak a Dragon Ball szuper csillagharcosa, lenőtt hajú szösziként támadjon fel halottaiból.
Kate Beckinsale
Ha valaki az angol címből (Blood Wars) kiindulva gyűrűk ura léptékű tömegjelenetekkel operáló csatákat vizionál, ahol a hatalmas és szervezetlen vérfarkashordákkal fegyelmezett és jól felszerelt vámpíregységek csapnak össze olyan naturalista vérfürdő (VÉRÖZÖN!!!) közepette, amelyhez hasonló Az ébredés kapcsán festette vörösre a nézők szemét és a mozik vásznait, az csalódni fog. A végső (?!) ütközet kiábrándító, de legalább „reális” benyomást kelt, mintha két egymásra fújó gittegylet randalírozna valahol egy művház előadótermében. A párviadalok ugyanakkor jól megkoreografáltak, és itt már nem sajnálják a művért, valamint a le-, és kitépett testrészeket.


Mit tartogathat még számunkra az Underworld Saga? Ez a Resident Evilhez hasonló rejtély: mindkét szériának a fő karakter köré szövődő kultusz nyújt létjogosultságot, de Alice vagy Selene nélkül lycankoponyába veszett fejsze nyele az egész! Az Underworld sosem akart B-filmnél többnek látszani, ám az új etappal a szériát komolyan elnyeléssel fenyegeti a még alsóbb kategóriákat rejtő sírgödör. Vajon Beckinsale ki tud ugrani belőle időben? A stúdiók sajnos akkurátusan szipolyozzák ki a hasonló sorozatok rajongóit ugyanazon téma újabb és újabb lehúzott bőrével, folyamatosan degradálva le a mozi szentélyét ipari méretű vérszívássá!

Ezt figyeld!:
  • • A "fordulatos" történetet!
  • • A jeges északi kiruccanást!
  • • A melírozott Kate Beckinsale-t!
  • • Az Underworld Saga kizsigerelését!
30
százalék
=Underworld: Vérözön filmkritika – (Vér)szívás Rating: 30 out of 100