Kibeszélő: The Walking Dead – 6. évad 9. rész



Előre szólunk, ez bizony NAGYON SPOILERES! Hű! Nem könnyű egy ennyire összetett részről írni, főleg nem szubjektíven. Az epizód méltó a sorozat régi fényéhez és sok szempontból még újat is képes volt mutatni.

Kezdjük hát az elejétől: Ott vesszük fel a szálat, ahol abbamaradt. A Daryl-Sasha-Abraham trió találkozott Negan bagázsával és szóváltásuk nem csak hatásos monológokat, de egy kirobbanó sikert is hozott. Sok új infót nem tudott meg Negan-ról vagy magukról a Savior-ökről az, aki nem olvassa a képregényt, viszont a jelenet nagyon szórakoztatóra sikerült, érdemes volt beletenni ezt a cseppnyi kis világosságot, mielőtt a kamera visszapásztázna Alexandriába, ahol aztán leszáll a (leghosszabb) éj.

4

Legutóbb talán a Sherlock 3. évadának premierjénél éreztem ezt, hogy végre fény fog derülni arra, hogy hogyan is csinálta, de az öröm, amit éreztem a visszatértekor elfedte azt a zavarodottságot, hogy 2 évig vártál a trükkre és mégsem tudtad meg. Itt is ugyanez a helyzet, a közel 5 másodpercnyi zavar, amit az jelentett, hogy bizony az utolsó epizód végén a kis Sam nagyon elkezd nyávogni anyucinak, ami ugye azt jelentené, hogy a zombik felfigyelnek rájuk.

…nos, ez kimaradt. Hőseink békésen sétálgatnak, arcuk ugyan tökéletes tiszta, kézfogó menetük sértetlen, amikor újra felvesszük a fonalat. Ahogy halad tovább a rész, teljesen meg is feledkezünk erről az apró kontinuitási hibáról és már menetelünk is tovább a többi túlélő felé. A szokásos megmutatjuk ki mit csinál elv alapján láthatjuk, ahogy Rosita, Carol, Morgan és a többiek beszélgetnek, látjuk amint Denise a szökött W-vel kijut és beleütközik a zombi csordába. Ezek ugyebár senkit nem érdekelnek, hiszen a hatalmas pusztítás közepén a néző, akár a hősök, kiutat keresnek. A személyi konfliktusok és drámák most kissé háttérbe szorulnak, hogy helyet biztosítsanak a komolyabb problémának.

Probléma pedig van, bőven. Ugyanis a kis kontinuitási hiba kinőtte magát, és Sam közel 4 másodperces hősies hozzáállását felváltotta régi félelmének kiütközése, ami egy teljes családi genocídiumot eredményezett, így aki az Anderson családnak szurkolt, most kérjük, keressen új favorit famíliát, mert ők a zombitengerbe vesztek.

Természetesen ez a jelenet kellett volna, hogy a legerősebb legyen, olyan elemekkel, mint egy gyermek halála, egy gyermek lemészárlása, egy anyuka tépelődése (minden értelemben) és persze egy főszereplő szemvesztése. Egy nagyon összetett és sokrétű jelenetről beszélünk, amit talán nem 47 másodpercbe kellett volna beleerőltetni. Hosszabb volt még az is, ahogy sétálnak. Sőt! A séta még zenei aláfestést is kapott, ami még baljósabbá tette az egészet és a jelenet felvezetése Sam ’víziójával’ sokkal, de sokkal durvább és erőteljesebb volt, mint maga a kölyök halála. Viszont, hogy ne legyek teljesen negatív a jelenetről, nekem a zombi kisfiún akadt meg a szemem, amit a készítők nagyon ügyesen emeltek ki, hogy a több száz szürke zombi között ott ez a színes kisfiú. Iszonyat erőteljes volt, talán ezért is nem ütött ekkorát a folytatás nekem.

Sajnos nem adja úgy vissza a kép, de a kisfiú kitűnik a tömegből színével.

Sajnos nem adja úgy vissza a kép, de a kisfiú kitűnik a tömegből színével.

Hosszú idő óta ez volt talán a legelvontabb epizód tele olyan jelenetekkel, amik nem erősítenek meg abban, hogy az egész sorozat nem egy lázálom Rick fejében a kórházban. Valószínűleg mindössze egy új operatőrről és egy unatkozó VFX csapatról van szó, akik szeretnek a színekkel játszani és pillanatokra hallencsét használni a kép torzításának érdekében.

A jelenetre visszatérve látjuk, ahogy Sam halála a Rick-Jessie rajongók álmát is kettétöri, hiszen anyja nem hagyja el fia oldalát utolsó pillanataiban és ez az ő vesztét is okozza. Sajnálatos módon, nem túl emlékezetes jelenetről beszélünk. Az új karakterekkel az a probléma, hogy minél több van belőlük, annál inkább fogy az ember empátia tartaléka, megosztott figyelem, megosztott érdeklődést szül. Nem arról van szó, hogy Jessie nem volt egy szerethető és potenciállal teli karakter, de ez a halál valahogy elég semlegesre sikerült. Sam vége nem volt váratlan és lesz is, aki örül neki, hiszen egy nagyon irritáló kis izéke volt szegény pára, de bátor húzás a készítőktől, hiszen eddig még csak zombi gyerekeket mutattak, élőt még nem láttunk zombik által széttépni. Ez egy új és erős húzás volt, megosztó lesz a nézőközönségnek, de 6 évadnyi marcangolás után már csak nem kap panaszleveleket a stúdió, hogy ’Légyszi, ne öljetek már gyerekeket, köszi!’

Miután anya és fia eltávoztak, már csak Ron képviselte a családot és rögtön meg is akarta húzni a ravaszt, hogy végezzen a Rick és Carl párossal. Szerencsére Michonne közbeszúrt, de így sem tudták elkerülni az elkerülhetetlent és megismétlődött a képregényből már ikonikussá vált szemkilövő jelenet (egy változata). Ez is lehetett volna erősebb, vizuálisan nagyon ott volt, de még mindig picit elkapkodottnak hatott. Egy visszatérő epizód legerőteljesebb jelenete igazán megérdemelt volt több időt.

1

Ezen túllépve ismét visszatérünk a káoszba, és a szerelmet követjük. Glenn továbbra is Maggie megmentésén ügyködik, Enid segítésével, akik egy templomban keresnek fegyvert maguknak. Itt egy kis lelkifröccs jön, ami szintén kimozdítja a nézőt a káoszból és egy apró lelkibéke szelet jut mindenkinek osztályrészül. Megerősít karaktert és rajongót egyaránt, akár képből kibeszélésnek is lehetne venni ezt a motivációs beszédet hitről, visszatérésről és kitartásról. Magában kiragadva nem jelentős ez a jelenet, de mégis szükség volt rá, hogy ne egy újabb hack’n’slash epizódról legyen szó.

Átugorva a szokásos karakterek közti szócsatákat és a ’Nem! Eugene, te nem jöhetsz!’ egy részből sem hiányozhat pillanatokat, eljutunk oda, hogy Rick karjában viszi Carl-t a már sikeresen kiszabadult doktorhoz, Denise-hez, aki mindent megtesz, hogy megmentse a fiú életét. Itt ismét láthatjuk, ahogy torzul a kép és változnak a színek, amint Rick agyába hatolunk, aki ismét egy kitörésre készül (kívül-belül) és az ajtón kilépve egyszemélyes hadseregként oszlatja az oszlókat. Michonne és pár bátor helyi is felveszi a harcot a zombikkal és egy pofás kis mosh-pitet hoznak létre, akik körfűrészként aprítanak. Lassacskán a teljes város bátorságot nyer, még Gabriel atya is, aki eddig szűkölködött benne. Végül a megoldást Daryl-ék hozzák, akik pár rész után sikeresen visszakapcsolódnak és együtt legyőzik a fenyegetést. Ez a jelenet is tartogat pár látványos képet és megoldást, és végül ismét visszatér a fény Alexandriában. A nappal egy pillanatnyi levegővételt hoz, éppen senki sincs életveszélyben, a zombikat elűzték és várhatják a következő csapást.

3

A részt Rick szívszorító monológja zárja Carl ágyánál, ahol elmondja, hogy mindent érte tesz, hogy egy új világot akar fiának, ezért erősnek kell lennie. Természetesen Carl elég erős ahhoz, hogy túlélje a lövést és felépüljön.

Mi kíváncsian várjuk, hogy a 6. évad második fele milyen meglepetéseket tartogat és Negan mikor csap le. Szerintetek ezt a fajta energiát meg tudja tartani a sorozat, vagy csak egy egyszeri mindent bele alkalom volt ez? Nektek mi a véleményetek róla? Hogy tetszett a rész?

  • Aztaleborultszivarvégét! Néhányszor már temettem korábban a sorozatot (na nem az utolsó két évadnál), de ez egy elképesztő epizód volt. Váratlan, eseménydús, izgalmas. És a vágások és effektezések mesteriek lettek (zombipüfölés közelről mutatva az arcokat), ismét egy csomó felesleges karakter távozott ()tényleg nem vitték előre az eseményeket). Ha ilyen erősen vezetik fel Negan feltűnését is, akkor nem lesz ok a panaszra.

  • István Szentesi

    Brutálisan jó volt! 🙂 Amikor a 8. rész végén kisétáltak a házból és Sam az anyját szólongatta, már ott sejthető volt, hogy ennek mocskosul nem lesz jó vége. Az anyját sajnáltam, de a két gyerekért nem volt kár 😀 😛 Rick-nek ő volt a ”mentsvár” akibe kapaszkodhatott, mint új remény.
    Carl, amint felépül, ezek után még hidegebb és kegyetlenebb lesz, szerintem. Majd Michonne kitanítja 🙂
    Mikor Daryll felrobbantotta a motoros hordát, azután a feszültségkeltés után. Jó volt nézni 🙂
    A ”W” (Wolf) csapattal nem tudom mi lesz, mert elég barbár népségnek tartom. Ők vagy Negan, vagy Rick-ék oldalára fognak állni, de szerintem mindenképpen leteszik valamelyik csapat mellett a voksukat.

  • Constellations

    Az a baj, hogy kezd baromi kiszámíthatóvá válni. Új fél évad kezdődik? Akkor gyorsan takarítsunk el pár karaktert. Új tábort / otthont / akármit találnak? Biztos hogy lesz benne meghatározatlan számú békés emberke, akiket mivel valamilyen formában ki is kell írni a történetből, biztosak lehetünk benne hogy az egész placcot valami úton módon a földig rombolják, ami egy jó kifogás arra hogy kiírják a sorozatból az “ismeretlen emberek tömegét”.

    Lásd börtön, Woodburry, Alexandria, Terminus. Csak egyetlen egyszer csinálnának már valami újat. Teszem azt, hogy nem tűrik meg őket valahol. Ahol az ott élők békéjére is biztonságára ők jelentik a veszélyt, egy olyan környezetben, ahol nem egy töketlenkedő kertváros áll szemben velük, hanem olyas valami amit tisztelnek vagy tisztelniük kell. Többek között ezért tartom a legeslegjobb évadnak a mai napig a 2. évadot. Amikor még nem lehetett egy epizód elején megmondani, hogy “na, neki is megvolt már a története az előző fél évadban, épp ideje kiírni”.

    Szeretem, nézem, főleg azért ahogy megvalósítják, de már nem azért AMIT megvalósítanak. Kiszámítható és unalmas lett, de a prezentáció továbbra is elsőrangú és tud újat mutatni (egyértelmű legerősebb pontja volt ennek az epizódnak Jessie halála, a flashback-ek a mosolyával, majd a vörösre festett flashback-ek a mosolyával amikor Rick nekiesett Jessie-nek, fene tudja hány évtized óta első szerelmének egy baltával, mert már ott tart fejben hogy tudja hogy ez volt a helyes és nem tehetett mást, és mocskosul jól volt összevágva ahogy vágja le a karját, minden balta csapásával egy flashback a nő mosolyáról, lopott pillantásairól). Illetve hogy utána nem egy meme-é aljasuló arcot láttunk Rick-en (ld. Lori halála, börtön), hanem derék magasságban csak annyit láttunk hogy kimegy egy ajtón, és ott lehetett tudni hogy kő kövön nem marad. Abban a seggrezoomolt jelenetben ezerszer több erő és harag volt mint bármiben amit arccal eljátszhatott volna. Illetve amikor elkapták Jessie-t, a kényszeresen nyugodt, keserű, elfojtott és “hát ennyi szép és boldogság sem jár nekünk ebben a világban?” lemondás volt abban “no..no… no”-ban.

    Szóval jó az, AHOGY csinálják a sorozatot, ezért nézem. De AMIT csinálnak, az kifulladt Woodburry után.

  • DarthNandious

    Kemeny resz volt,eleg nagyot utott,bar megsem halt meg fontos szereplo,igazan csak Rick-et sajnaltam hogy vegre alalt egy normalis not maganak,meg jobbat mint felesege,es akkor annyi.Szamomra nagyon atjott a fajdalma,persze aztan nem volt ideje ezzel foglalkozni mert izgulhatott Carl-ert ahogy mi is. Michonne megint badass volt ahogy leszurta azt a hulyegyereket.Visszaterve az elejere…hat durvan izgulos volt az a resz Daryl-ekkel,mintha jo magam is ott alltam volna veluk,ugy izgultam hogy mi lesz. Aztan mikor Daryl elment hatra,es az a genyo 2 “fohosunk” eletevel jatszadozott…szinte mar mondogoattam hogy gyere mar Daryl azzal az RPG-vel 😀 Nem siette el,de tenyleg jott.Utos volt,meg ugy is hogy ereztem hogy ez lesz. Masik durva jelenet amikor Glenn szoritottak be a zombik…mondom ne mar,megint eljatszak a “halalat”…de tudtam hogy nem halhat meg (fene abba a kepregeny spoilerbe,remelem maskepp lesz)..aztan berobbantak Daryl-ek. Jo kis resz volt,igazabol visszahozta azt az izgalmat amit ereztem az elso reszben amikor RIck a tank ala menekult,vagy amikor terminusban majdnem elvagjak a torkukat 🙂